Lekció: Filippi 2,1-11 https://abibliamindenkie.hu/uj/PHP/2/
Textus: Ézsaiás 9,5-6 https://abibliamindenkie.hu/uj/ISA/9/

Kedves Testvéreim!

Az adventi készülődés során oly sok dologra kellett odafigyelünk. Igyekeztünk ünnepi hangulatot teremteni, mindent hozzávalót és ajándékot bevásárolni, elkészíteni. Sok közös programban volt részünk, igyekeztünk az ünnepre hangolódni. Most, hogy itt vagyunk az ünnepben, vajon végig gondoltuk-e, hogy mi kell valóban az ünnephez? Mi az ünnep lényege? A finom ételek? A békés, meghitt családi és baráti környezet? Pihenés a munka és a tanulás után? Az ajándékok, a fények? Ez mind jó, ha az ünnephez tartozik, de a lényeg mégsem ez! Hiába van az összes kellék a helyén, ha az ünnepelt hiányzik. Nemrég láttam egy reklámot, amely így szól: „A karácsony teljes lehet ablakmosás nélkül is.” De nem az Ünnepelt nélkül. A felolvasott ézsaiási prófécia egy kisgyermekről szól, keresztyén hitünk szerint a betlehemi kisgyermekről: Jézus Krisztusról. Ki ez a kisgyermek? Mit jelent az Ő születése az emberiség számára, ahová eljött?

  1. „Mert egy gyermek adatik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz…”

A prófécia rögtön egy meghökkentő képpel kezdődik. Egy gyermek születik, akinek a vállán lesz az uralom. Mondhatnánk úgy is, hogy az uralom terhe, súlya nyomja a vállát. De hát egy kisgyermek vállára nem tehetünk terhet. Egy kisbabát, de még egy gyermeket sem lehet felelősséggel terhelni. Emlékszem, még kisgyerekként az is hatalmas felelősség volt, hogy az anyámtól kapott pénzből azt vegyek a boltban, amit kell. Itt pedig uralomról van szó. Emberek millióinak és egész országok sorsáról. Persze, vannak példák a történelemben, amikor egészen kicsi gyermek is királyi méltóságot kapott, de ilyenkor a régens, vagy az udvari tanács gyakorolta a hatalmat helyette.

Ézsaiás hallgatóságának ez a prófécia még furcsábban hangzott. A próféta egy olyan időszakban élt, amikor Izrael népének nemzeti léte veszélyben volt. A terjeszkedő Asszír Birodalom Izrael északi részét, Samáriát elpusztította, lakosságát szétszórta a birodalomban, Júda pedig vazallus államként, behódolva élhetett. Az országban gazdasági fejlődés indult, de ezzel együtt járt a társadalmi bomlás, az erkölcsi romlás, az idegen istenek imádata és a szegények egyre nagyobb elnyomása. Ézsaiás arról beszél, hogy Júda felkent királyai, Dávid utódai már nem tudják és nem is akarják teljesíteni az Istentől kapott feladatot. Ők már nem az Úr útján vezetik a népüket, ezért Isten fog küldeni valakit, aki majd az Ő akarata szerint pásztorolja az Ő népét. De ha a felnőtt, vezetésben tapasztalt emberek kudarcot vallottak, hogyan lehet egy kisgyermek sikeres?

Ezért helyén való az Ige tanítása: Ő egyszerre Isten és ember. A Királyok Királya emberként átérzi a helyzetünket, ismeri örömeinket és bánatainkat, Ő látja, hogy miben vagyunk erősek és miben vallunk kudarcot és Ő mindenben az oltalmunk, támaszunk és menedékünk akar lenni.

2. Az Ószövetség korában az volt a szokás, hogy amikor egy királyt beiktattak a királyi tisztébe, felsorolták azokat a felnagyított tulajdonságokat, amelyek szükségesek voltak az ország helyes vezetéséhez. Egy ilyen felsorolást találunk a szövegben, Krisztussal kapcsolatban. Először is fontos azt megjegyeznünk, hogy mi már tudhatjuk, hogy ezek nem felnagyított, hanem valóságos tulajdonságai a mi Urunknak. Nemcsak felsorolja, hogy „ilyennek kellene lennie”, hanem Ő valóban így akar uralkodni rajtunk.

Csodálatos tanácsos – Roboám példájából tudjuk, hogy milyen fontos az, hogy egy vezető a jótanácsot szívlelje meg és ne a rosszra hallgasson. Sokszor a jótanács életeket és országokat mentett meg. Jézusnak azonban nincs szüksége tanácsadókra, sőt: Ő lát el minket a tanácsaival. János evangéliuma egyenesen úgy beszél Jézusról, hogy Ő a világosság a sötétségben. Nemsokára részesülhetünk az Úr megterített asztalának jegyeiből és újra döntenünk kell, hogy Jézus tanácsára hallgatva, a világosságban járva szeretnénk-e élni az életünket.

Erős Isten – A Szentírás számtalan alkalommal tanít arról, hogy az erős is bajba kerülhet és a hatalmas is elbukhat. Mindig van egy nagyobb és egy erősebb? A törékeny kisgyermek nem az ember erejével viseli a hatalmat. Ez az erő pedig nem fizikai erő, nem is csak hatalom. Ez az erő volt képes elhordozni nagypénteken a keresztet értünk, ez az erő képes megbocsátani a világ bűneit. Ez az erő képes új életre indítani minket ebben az életben és örök életet adni a halállal szemben. Az ilyen csodálatos és kifogyhatatlan erőforráshoz érdemes naponként odajárulnunk.

Örökkévaló Atya – Ő az Alfa és az Omega, a Teremtő, aki a világ kezdetétől, annak végéig oltalmazza és megtartja az övéit. Atyaként kegyelemmel és szeretettel hívogat bennünket a vele való közösségbe. Bűnbocsánattal és elfogadással vár ránk. Ezt nemcsak az igehirdetésben, de a megterített úrasztalában is éreztetni akarja velünk. A legmeghittebb karácsonyok leginkább a szülői házhoz köthetőek. Közösen díszítjük a karácsonyfát, a nagymama megsüti a bejglit, az ajándékozás, a közös éneklés mind-mind szép emlékeket hagynak bennünk. Ezek a boldog pillanatok nem tűnnek el, nem múlnak el, hiszen az örökkévaló Atya hív minket, hogy legyünk Vele, ünnepeljünk Vele! Éreztük-e már, hogy mekkora kiváltság, hogy az örökkévaló Atya magához hív és velünk együtt ünnepel? Hallgatunk-e, mozdulunk-e az Ő hívó szavára?

Békesség Fejedelme – A békesség nem csupán egy pár hétig tartó ünnepi hangulat kell, hogy legyen. A békesség több, mint a háború nélküli időszak. Több, mint egy kis időre a szőnyeg alá sepert ellenségeskedés. Több, mint a mások eltaposása árán szerzett kényelem. A Shálom, a békesség nem más, mint az Úrral való harmonikus kapcsolat. A békesség az Istennel megélt mindennapok megelégedettsége. Akkor van békességünk, ha már nem vágyunk jobbra és többre, mert tudjuk, hogy a legfőbb ajándék a miénk: Jézus Krisztus és az Ő váltságműve.

3. A Messiás nemcsak Izrael népéért jött. Nemcsak annak a kornak a bűnét jött eltörölni, hanem jön, hogy a mi bűneinket is eltörölje. Nemcsak a tökéletesekért, hanem értünk, sokszor elbukó, erőtlen és gyenge szolgákért. Jött, hogy megváltsa az egyházat, a gyülekezetünket, benne téged és engem. Jött, mert Ő nem mond le rólunk, Ő nem alkuszik meg a gonosszal, hanem győzni jött. „Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és a királysága felett.” Ő tölti be tökéletesen az Isten parancsát és vezeti az Isten útján a népét. Szeretné a mi hiányosságainkat is betölteni, a mi életünket is felkarolni. Benne lehet bíznunk, mert nem változtatja meg Magát, Őt nem lehet eltéríteni a szándékától.

„A Seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt.” Buzgó és féltő szeretettel jön hozzánk, akik lemondások, próbák, kísértések között élünk. Féltve szeret minket. Úgy, mint a szülő a gyermekét, aki látja a gyermeke hibáit, bajait, mégis szereti, mégis segíti, mégis oltalmazza és védi. Egy ilyen csodálatos erejű Isten hajolt le hozzánk és mutatkozott be nekünk (is) ember formájában karácsonykor. Fogadjuk el az Ő közeledését, halljuk meg, amikor halkan és szelíden zörget az életünk ajtaján. Hagyjuk, hogy Ő legyen az életünk Ura és Megváltója. Hadd váljon most a mi életünkben is valósággá az angyal híradása: Immánuelnek nevezik majd – ami azt jelenti: Velünk az Isten. Ámen.

1. Hadd zengjen énekszó, Fel, égig ujjongó, Jászolágyon szunnyad Az édes Megváltó, Ott fénylik ő, az új nap, Kit várva vártunk rég. Kezdet ő és vég, Kezdet ő és vég.

2. Mint gyenge gyermek ő E bűnös földre jő. Várva várlak téged, Te mennyből érkező. Hozz vigaszt, békességet! Kis Jézus, itt e szív! Térj be – egyre hív, Térj be – egyre hív.

3. Ó, lelkem, áldva áldd Megváltód irgalmát! Vádolt bűnöd átka, A poklok mélye várt, De Jézus, ím, kitárta A mennynek ajtaját, S üdvösséget ád, Üdvösséget ád.

4. Új ének merre cseng? Az égi fényben fent. Kél a halleluja, És ujjong minden szent, És szól a hárfa húrja, Az angyalének zeng. Bár ott lennénk már, Bár ott lennénk már!

XIV. századi kétnyelvű latin-német ének (In dulci jubilo).
Print Friendly, PDF & Email