Szentesti istentisztelet, 2019. 12. 24.

Lekció: Mt. 1:18-25 https://abibliamindenkie.hu/uj/MAT/1/

Textus: Lk. 2:16 https://abibliamindenkie.hu/uj/LUK/2/

Kedves Testvérek!

Nem tudom a testvérek megfigyelték e, hogy a Karácsony nem egy magányos ünnep. Már maga az első karácsony szereplői is közösségben vannak. Szinte senki nincs egyedül. Mária és József az angyalokkal, angyal sereggel, Pásztorok, Bölcsek, és maga a születendő Megváltó is közösségbe érkezik, mégpedig az élet, az egyház egyik legalapvetőbb sejtjébe a családba. Nem véletlen ez.

 Az ünnep előtt mindig megkérdezem a gyerekeket a hittan órán hogy mit várnak a karácsonytól, és nagy meglepetésemre nem csak a szokott szlogenek hangzottak el, hogy szeretet így és úgy, hanem központi gondolat, szándék, hogy volt a családi együttlét. A család legyen együtt legalább ilyenkor. Amint az elmúlt estéken is volt róla már szó, ez az az ünnep, mely össze tudja hozni az embereket, nem ismerve fizikai távolságokat, avagy lelki mélységeket, más ünnepekre ez már nem nagyon jellemző. Miért is van ez így? A szeretet nem egy magányos érzés, és nem is válhat azzá, mert akkor azt már máshogy kell nevezni. A szeretetnek mindig van egy célja, célszemélye. Lenni kell egy adónak és egy fogadónak. A legjobban pedig a közösségben lehet megélni ezt.

Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Nem jó az embernek egyedül lenni.

Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, hozzá tartozója vagyunk. Ezek a kapcsolatok életre szólnak és nem lehet megszüntetni. Esetleg arról beszélhetünk, hogy gyengülnek, vagy erősödnek, de mindig léteznek. Még egyszer mondom, úgy kell a családról beszélnünk, mint a társadalom és az Egyház alapsejtjéről. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását. A család a helye, és kiváltságos környezete Isten tevékenységének és így Isten és ember találkozásának.

Maga az Úr Jézus is családban testesült meg, ahogyan az igéből is hallottuk. Istennek lett volna arra hatalma, hogy akár a semmiből is megalkossa Fiát, de nem, Ő a családot választotta. Nem csak az anya Mária volt a fontos, hanem az apa is József. Ezért is nem hagyta, hogy elbocsátsa titokban Máriát József, pedig megtehette volna, sőt még halálra is ítélhette volna, hogy jegyesként nem az ő gyermekét hordja. De nem tette, mert ahogyan az ige mondta: „József,…igaz ember volt..”, de nem csak az emberek előtt, hanem Isten előtt is, hiszen engedett az Isteni parancsnak és feleségül vette Máriát. Aki szintén belesimult az Isten akaratába és rendelésébe, hiszen az angyalnak azt mondja: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” Tudjátok ez az igazi keresztyéni család alapja, az egy hiten való lét. Mikor mindkét félnek ugyanaz az istene.

Maga az Úr Jézus is gyermeki kapcsolatban élt Máriával, Józseffel. Testvérei, Rokonai voltak, és közösségben élt, különösen később az apostolokkal is. Közösségbe, a közösségért adatott.

Mint minden családnak nekik is voltak nehézségeik, hiába hittek Istenben. Már elég korán, Betlehemben szembe kellett nézniük a visszautasítás, és otthontalanság rideg valóságával. Az egyiptomi meneküléssel az idegenséget, a száműzetést is meg kellett tapasztalniuk. Majd Názáretben a csendes kétkezi munka jutott osztályrészül. Mintha a mai modern társadalom minden nehézsége: az otthontalanság, az idegenség, a gazdasági nehézség jelentkezett volna az életükben, melyek ott vannak ma a családokban.  És mégis, ilyen nehéz körülmények között is megmaradt az Istentől ajándékba kapott családi rendezettségük, elmélyültek a családi kötelékek. Az evangéliumban azt olvassuk: „Jézus pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.”

Ez a mai családok számára is eligazító. Mindenkiben ott él a természetes vágy, hogy rendezett családban éljen. Azt szeretnénk, hogy rendezettek legyenek a rokoni kapcsolataink, harmonikus közösségben éljünk. Íme, a szent Család példája megmutatja, hogy a legfontosabb rendező elv Isten szerető személye, az ő parancsai, Isten akaratának a keresése. Azonban minél több minden tolakszik Isten helyére, annál nehezebb megőrizni ezt a rendezettséget.

Igen, tolakszik, bizony nagyon sok minden akarja a család helyét betölteni, és már-már a keresztyéni családmodell kiveszőben van, ezt sujkolják, hogy az már túl vallásos. Az idén Nagy –Britanniában az egyik Tv adó visszautasította annak a reklámnak a lejátszását, melynek magyarul az a címe, hogy a Karácsony Krisztussal kezdődik. A reklám, két embert mutat, amint karácsonykor otthonuk melegében ülnek a szőnyegen, egy férfi és egy nő és éppen az újszülött gyermekükben örvendeznek.

Közben a háttér elkezd vissza menni az időben, és a szereplők ugyanazok, de már egy istállóban vannak, azaz az első karácsony történetébe csöppenünk. Mindez 45 másodperc. A Tv társaság indoka az volt, hogy túlvallásos a reklám. Erre válaszképpen készült még egy videó. Amely szintén hasonló, de a kisgyermeket kicserélték egy igazán márkás női táskára, amit a férfi átad a nőnek. Közben csengetnek és jönnek a pásztorok, a bölcsek és hódolnak a táskának. A férfi értetlenkedik, hogy hát az egy táska, de a vendégek akkor is hódolnak neki.

 Valami ilyen eltolódás van ma, a Jézus helyére, a család, a családi együttlét helyére kezd valami más befurakodni, és kezdi megölni a karácsony lényegét. Pici dolgokkal kezdődik, és utána már minden más. A farkas is csak a lábát akarja bedugni az ajtón a malackánál a mesében és mikor az bent van már ő maga is bent van és mindent felfal.

  „Valami olyan történt ezzel az ünneppel, mint ami abban a családban, amelyikben az volt a szokás, hogy a családtagok születésnapját bensőséges, meghitt együttléten ünnepelték meg. Ilyenkor az ünnepelt életének utolsó esztendejéről megemlékeztek, elsorolták annak jelesebb eseményeit, és együtt adtak hálát Istennek az Ő megtartó szeretetéért. Szerény, de kedvesen elkészített vacsorán volt együtt a család, amelyikre készült mindig egy kis torta is. A baj aztán ott kezdődött, hogy egyszer az egyik távolabbi rokon egy hatalmas tortával remekelt, amit persze mindenki elkezdett dicsérni, csodálni, noha ez nem volt szokás az ő körükben addig. És ezzel aztán elindult a lavina. Ettől kezdve többen is hoztak tortát az ilyen családi együttlétekre, elkezdtek egymással versengeni, divatok alakultak ki. A kerek torta már ósdinak számított, szögleteset kellett készíteni, aztán emeleteset, aztán mindenféle díszekkel cicomázták. Lassan a torta egyre kisebb lett, a díszek száma és csillogása egyre nőtt. El is nevezték ezeket az alkalmakat tortaünnepnek. Így érkezett el a nagyapa 80. születésnapja, amelyiken valóságos tortakiállítást rendeztek a gyermekei és az unokái. Volt zsűri, amelyik minősítette a formákat és az ízeket, és díjazta a tortaünnepnek a remekeit, s csak amikor feloszlott a vendégsereg, akkor döbbentek rá arra, hogy az ünnepeltről egy szó sem esett. És a nagyapa csöndesen szolgáló, áldozatos, szeretetben gazdag életét senki sem köszönte meg sem Istennek, sem neki. Nem is őt ünnepelték. Önmagukat ünnepelték egész este, és kezeik csinálmányát – ahogy a Biblia mondja. Így lett a hajdan volt, meghitt, bensőséges alkalomból rideg, világias tortaverseny.”

 Szeretett Testvéreim! A mi karácsonyunk milyennek ígérkezik? Mennyire közösségi, mennyire családi, mennyire Isteni? Ott van e, ott lesz e az ünnepelt? Foglalkozol e vele? Foglalkozol e a szeretettel, a szeretteiddel? Vagy lecseréled valami másra? Családi, gyülekezeti, baráti együttlét lesz az ünnep vagy egyedüllét?

    A mi Urunk azt szeretné, ha közösségben, családban megélnénk a tőle kapott szeretetet. Azaz figyeljünk kapcsolatainkra, az alapra, a családra, és az abból szerteágazó közösségeinkre. Legyen ilyen áldott közösségben eltöltött karácsonyunk. Ámen.

Print Friendly, PDF & Email

Leave a Comment