Isten nem mindennapi munkája Máltán. Nt. Székely Zsolt Ferenc, 2020.01.31. Ökumenikus imahét

Textus: ApCsel 28, 1-2; 7 https://abibliamindenkie.hu/uj/ACT/27/

Az elmúlt napokban a Máltaiak által összealított rend szerint megismerkedhettünk azzal a hajóval, amin Pált és rabtársait Rómába viszik. Megtudtuk, hogy a hajón 276 ember utazik Róma felé, késő őszi hideg időben. Egyszerre kilátástalan helyzetbe kerülnek, elveszett, életlehetetlen állapotba, nem tudnak tájékozódni, a csillagok se látszanak, a nagy veszélyben a hajó vezetése elveszíti a fejét és kétségbeesetten megoldást keres a helyzetre. Ekkor szólal meg Isten embere Pál és elmondja, hogy a hajó el fog veszni, de egyetlen ember se vesztődik el, ha megtartják azt, amit mondott neki Isten. Elmondja azt is, szó szerint így, hogy: Én hiszek az Istennek! Van egy ember a hajón, aki rab! Aki semmi! Aki nem számít! Aki az utolsó az utolsók között! Van valaki a kétségbeesett és mentsük a menthetőt elvet valló emberek között, aki hisz! Egy ember hisz az Istennek! Egy ember hitéért megmenekül 276 ember! Gondoljuk ezt végig! Gondold végig, hány családtagod van! Hány szomszédod, hányan élnek a környezetedben, ismerőseid körében, akik bajban vannak! Akik kétségbe vannak esve! Akiknek kétségeik vannak! Akik kételkedők! Akik veszélyben vannak, súlyos terhet, betegséget, lelki vagy anyagi gondokat hordoznak! Megmenekülhetnek és lehet, rajtad múlik! Pál kimondja a 275 ember előtt is ha kell: én hiszek ennek az Istennek! Mi lenne ezzel az országgal 2000 000 hívő és hitvalló reformátussal? Gondold végig!

Hajótörést szenvednek. A felolvasott történetből hallhattuk, amint a hajótöröttek megmenekülnek. Hallhattuk, amint a katonák meg szeretnék ölni a rabokat, mielőtt kiúsznának a partra! Azért akarták megölni a foglyokat, hogy meg ne szökjenek! Ha megszöknének, akkor főnökeik őket ölik meg! Saját életüket szeretnék megmenteni. A kapitány meg szeretné menteni Pált, akinek a szavára úgy látja, érdemes volt hallgatni, ezért a kapitány megtiltja, hogy a foglyokat megölje. Elkezdenek kiúszni a partra, előbb azok, akik tudnak úszni, majd a többiek! Van, aki deszkán, ki a hajó egyéb törött darabján! A roncsokon menekülnek meg a hajótöröttek! A hajótörést szenvedett 276 ember mind egy szálig partra ér.

A kiírás szerint a mai nap témája a nem mindennapi emberség bemutatása! Készülésem során egy kérdésre kerestem a választ: a barbárok, akik nem tudnak görögül, ezek a szigetlakók miért voltak emberségesek? Miért lehet az, hogy nem mindennapi emberséget tanúsítanak a hajótöröttek felé? Egy hívő embertől természetes az, hogy nem mindennapi emberséget tanúsít? Egy reformátustól elvárható, természetes, hogy nem mindennapi emberséget tanúsít a többi ember felé ugye? Miért ilyenek ezek a pogányok?

Nézzük, mit láthattak a máltai barbárok. Először is azt látják, hogy ezek nem ész nélkül mentik az életüket! Általában hajótöréskor elszabadul a pokol, mindenki menti az életét, mindenki meg akar menekülni, az emberek hanyatt homlok mentik az életüket! Pár évvel ezelőtt volt egy diszkóban robbantás, a hírekből azt hallhattuk, hogy több embert megöltek a menekülők, akik egymáson át taposva menekültek, mint a robbanás! Itt a máltaiak azt láthatták, hogy előbb azok jönnek fegyelmezetten a part felé, akik tudnak úszni! Amint azok parthoz érnek, fegyelmezetten a többiek! Az úszni tudok feltehetően figyelték a többieket, ha esetleg valakin segíteni kell, akkor utána tudjanak ugrani és ki tudják menteni! Ilyen menekülőket még nem láttunk! Mondatták a máltaiak! Nem mindennapi hajótörött emberek érkeznek a part felé! Nem mindennapi hajótöröttek érkeznek a barbárok felé. Látják, hogy ezek nem tapossák egymást, hanem fegyelmezettek és egy bizonyos rend alapján úsznak a part felé. A hajótöröttek viselkedése, tette, magaviselete, magatartása prédikál a barbároknak. Valami nagy erő és hatalom van ezekkel az emberekkel, mondhatták!

Miért ilyenek ezek a hajótöröttek? Miért így történik minden, ahogy történik? Ezeknek az embereknek valaki prédikált! Ezeknek az embereknek valaki hitvallást mondott! Ezeknek az embereknek valaki azt mondta, hogy minden hajszálukra vigyázó Isten van velük! Ezek az emberek hallották Pál apostol vallomását erről az Istenről!

Azt is látják a máltaiak, hogy a rabok is a katonákkal együtt mentik az életüket! Na, ilyet még senki se látott! A rabokat meg szokták ölni! Ezek nem olyanok, mint a többiek, ezek egymást is segítik és amikor a rabok a parthoz érnek, nem menekülnek, mint eddig szokott lenni, ezek a rabok nem akarnak megszökni, hanem a katonákkal együtt segítik a többieket, vagy bevárják a többieket! Ezek nem mindennapi emberek!

Amikor eddig eljutottam, feltettem a kérdést: miért voltak ezek nem mindennapi emberek? Miért tudtak így megmenekülni! Nem csak az csoda, ahogy Isten megmenti a hajó 276 emberét, hanem az is csoda, az is figyelemre méltó, amint kiúsznak a partra! Amint megmenekülnek, a megmenekülés módja is csoda, nem csak a megmenekülés!

Mi történik itt? Sokféle választ lehet adni, de mély választ ad a 28. fejezete első szava is! „Miután megmenekültünk”. Testvérek, ez a szó, hogy megmenekültünk, nem a legjobb így magyarul. Az eredeti görög szövegben a szó passzív alakban van! Miután megmenekíttettünk! Emlékeztek, az elmúlt napokban Pál előre megmondta, hogy Isten fogja megmenteni a hajón lévő embereket! Megmenekíttettünk, vagyis így kell érteni ezt a szót, hogy Isten megmentett minket! Elszenvedtük a megmenekülést! Ami itt történik a hajótöröttekkel, a megmenekülés nem más, mint Isten műve! Isten tetteit látják a partról a barbár máltaiak! Az Isten munkája látszik rajtuk, amint megmenti őket Pálért és mindazokért, akik a hajón vannak, hogy Pál kezébe kerüljenek

Miután megmenekültünk, miután Isten megmentett minket! Mi történt itt? Az, amit Isten előre megmondott! Semmi új nem történt, csak az, amit Isten megmondott! Megmenekültek, mert igazat adtak Pálnak, a rabnak, aki hitt Istennek.  Mennyi stresszt, életmentő akciót, felesleges kört tudunk elkerülni, ha hiszünk az Istennek! Mennyi veszteség lenne elkerülhető, mennyi bajt okozunk magunknak, ha nem hiszünk az Istennek! Annyira jó látni ebben a történetben, hogy van egy ember, aki a hajótörés előtt ki tudja mondani, a nagy vész előtt ki meri mondani, hogy én hiszek.

Most mindenki a parton van! Ezt látják a máltai barbárok! Nem mindennapi látvány lehet a katona és a rab a parton rablánc nélkül, mert csak így tud megmenekülni! Ilyet még senki se látott!

Testvérem, nem mindennapi az, amikor egy hajón ott van egy hívő ember! Nem mindennapi változást tud egy ember hite előhozni emberekből! A kapitány hisz a rabnak, a kapitány nem engedi, hogy ami mindennapi dolog volt, hogy a rabokat megölik hasonló helyzetben, az nem történik meg! Azt is mondhatnám, hogy Pál hatására nem mindennapi csoport ér partot Máltán! Isten műve érkezik a partra! És mi ez a mű? Hajótöröttek, akik csodálatos módon menekülnek meg!

Így kezdődik a mai szakasz: miután megmenekíttettünk! Miután megmentett minket Isten! Nagy kérdésem nekem, hogy rajtunk, reformátusokon, hívő embereken mit látnak azok, akik nem tartoznak Isten népéhez? Vajon, meglátszik rajtunk az az egy, vagy az a sok prédikáció, amit eddig végighallgattunk? Vajon, látszik rajtam, az életemen, a gyülekezetemen, a gyülekezetem életén, ahová tartozom az Isten műve? Látja Isten munkáját rajtam a hitetlen?A szomszédom? Magyarország? Annyira jó látni ezt a hajótörött csoportot, akiknek prédikált Pál! Meglátszik az életükön, a megmenekülésükön is!

Testvérem, mi azt mondhatjuk, mi nem menekültünk meg, hiszen mi nem vagyunk hajótöröttek! Tengeren se voltunk, ahol súlyos katasztrófát élnénk túl. Testvérem, ez a szó, hogy megmenekültünk, hogy megmentett az Isten, rád is igaz! Hajótörött minden ember! Hajótörötten született a lányom is, már első naposon hajótörött voltam én is, amikor megszülettem! Bűnben melengetett engem az anyám! Nem tudom a bűnt lemosni és a bűntől nem tudok megszabadulni! Bűneim miatt halált és kárhozatot érdemlek! Ezt szoktuk mondani úrvacsora előtt igaz? És mi történt? Jézus meghalt bűneinkért! Meghalt értünk! Meghalt és harmadnap feltámadt és aki benne hisz, bűnei bocsánatát és örök életet kap! Megmentett téged is és engem is a bűn átkától és az ítélettől és a haláltól! Mi is hajótöröttek voltunk! De Ő megmentett! Elszenvedtük Isten szabadító tettét, a kereszten Isten viszi véghez a szabadítást!

Ezt látják rajtad? A sok igehirdetés formált minket? Mit látnak azok, akik nem hisznek? Mit látnak azok, akik nem olvasnak igét, akiknek senki se prédikál? Mond testvérem, látják az Isten igéje hatalmát, formáló, életet megújító erejét? Látják az Isten tetteit, hatalmát rajtad? A máltaiak a hajótöröttekben nem mindennapi embereket látnak parthoz érni!

A nem mindennapi látvány nem mindennapi reakciót vált ki! A máltaiak azt hihették, hogy ezeket az embereket az Istenek segítik, ezért mi is segítsünk kell rajtuk! A harag haragot szül, lám a nem mindennapi látvány nem mindennapi emberséget szül. Nem hívők ezek a máltaiak, barbárok, akik nem beszélnek görögül, de amit látnak, az hatással van rájuk.

Nem mindennapi emberséget tanúsítanak! Szeretett testvéreim! A barbárok magatartásáról nekem Jézus szavai jutnak eszembe, mit mond Jézus? Jövevény, idegen voltam és befogadtatok! Éhes voltam és ennem adtatok! Ruhátlan voltam és felruháztatok! Szomjas voltam és innom adtatok. Mi történik itt? Semmi meglepő és mégis Isteni, ami itt történik! Szeretett testvéreim! Vigyázzunk azokkal, akik barbárok, akik nem hívők! Ne őket minősítsük, hogy ilyenek vagy olyanok! Ne ítélgessük a templomkerülőket se! A drogosokat se! Senkit, aki nem érti a mi hitünket, nem érti a nyelvünket! Mert ők is Isten képét hordozzák! Isten művei! És Isten az ö törvényét minden ember szívébe, így ezeknek a barbároknak a szívébe is beleírta! Isten minden ember szívébe, a legelvetemültebb szívbe is beleírta az ő törvényét! Erről beszél a Római levél több fejezete! Testvérem! Azt szeretném ma neked elmondani, hogy minden ember az Isten műve! És Isten minden emberen keresztül szeretné megmutatni az ő munkáját!

Itt mondhatnám azt, azért mutatnak mindennapi emberséget, mert nem mindennapi az, amit látnak a partra érkezésben! Talán ez is benne van, mert azt gondolhatták ezek a nem Istenhívő barbárok, hogy az Isteneik mentik meg, és ha jót tesznek ezekkel a megmenekülőkkel, velük is jót tesznek az Istenek! Talán azért, mert Isten indította őket erre! Talán a szívükbe írt erkölcsi törvény miatt! Nem tudom, de azt tudom, hogy ez a hitetlen, pogány, sok Istenhívő idegen barbár nép ma nekem prédikál! Ma neked prédikál! Azok prédikálnak ma nekünk, akik nem hallottak prédikációt, akik nem ismerik Jézust, nem ismerik Jézus szavait és nem ismerik a hegyi beszédet se! Barbárok! Pogányok! Sok Istenhívők! Mindenben hívők!  Prédikálnak a barbárok tetteikkel a hajótörötteknek, akik hallották Pál egyetlen rövid prédikációját! Mi mennyire vagyunk befogadók? Mi mennyire vagyunk érzékenyek mások szenvedésére? Mi menyire vagyunk segítőkészek? Emberségesek? Mi mennyire vagyunk figyelmesek, észrevesszük a szükségben levőt? Észrevesszük azt, aki egyedül van? Körösszegapáti, nincs egyetlen beteg keresztyén testvér se, akire senki se figyel? Ha van, akkor vigyázz, beteg voltam és meglátogattatok! Látogassuk meg! Mindennapi dolog, ha valaki kölcsön kér, adok, mert tudom, visszakapom. Ha tudom, nem kapom vissza, nem adok! Ez nem tartozik a mindennapi emberség kategóriájába? Ha olyan kér tőled, aki tudod, nem tudja visszaadni? S adsz, az mindennapi? Nem mindennapi emberség lenne az! Szoktad ezt gyakorolni? Kérdezem, nincs egyedül élő magányos? Nincs olyan ember a gyülekezetben, akit a gyerekei, unokái ritkán látogatnak és a szociális munkáson, az orvoson, az ebédhordón és postáson kívül senki nem keresi meg, senki nem kérdezi meg hogy van? Egyedül voltam, és? Testvéreim, az, amit Jézus elmond, az a minimum! A nem mindennapi emberség több annál, amit Jézus mond! Ha belegondolunk, ha szembe állunk a barbárokkal, az Istentelenekkel, és Jézus szavaira figyelünk, szeretett testvéreim, meg kell lássuk, mi a minimumát nem teljesítjük annak, amit Jézus elénk ad! Nem hogy nem mindennapi emberség, a Jézus szerinti minimum emberség is hiányzik belőlem!

Testvérem, előtted vannak Jézus szavai, ismered őket, előttünk van a barbárok magatartása, előtted van Isten tette, Jézus meghal érted és helyetted a kereszten, hogy életed legyen, ha hiszel benne! Engedd meg, hogy eléd hozzam a Jeruzsálemi Juh kapunál 38 éve beteg embert! Az irgalmasság kapuja, ez volt a neve! 38 évig nem volt egy ember se, aki nem nem mindennapi, hanem minimum emberséget tanúsítson iránta 38 éven át! Nem volt embere!

Vádolnak minket az Istentelen pogány barbárok? Vádolnak minket a 38 éve beteg szavai? Vádol minket a sok beteg, szegény, idegen és jövevény, ruhátlan? Vannak hajótöröttek itt? Akiknek törik a házassága, akiknek törik a lelke, az egészsége? Akik a csőd szélén vannak? Akik idegileg ki vannak merülve? Egyáltalán észreveszed a munkatársad, a szomszédod hajótöröttségét? Menj testvérem haza és gyakorold a nem mindennapi emberséget!

Zárásképpen még valamit szeretnék a szívetekre helyezni és ezzel szeretném befejezni.

A máltai történet főszereplői nem a barbárok és nem a hajótöröttek! Hanem az Isten, aki a hajótörötteket csodálatos módon megmenti a haláltól! Isten az, akinek a szaván áll ez a történet! Ha Pál nem hitt volna az Isten szavának, ha az Isten embere szavának nem hisznek, akkor nem történik meg a csoda! A csoda azért történhetett meg, mert hittel ráálltak arra, amit Isten mondott. Szeretett testvérem! A nem mindennapi Isten a történet főszereplője ennek a történetnek, aki hatalmas kézzel hordozza Pált és mindazokat, akik hisznek az Ő szavának.

Tudod, mit szeretnék mondani Neked? Amint Pál, úgy te is lehetsz ennek a nem mindennapi Istennek hívő ember! És akinek ilyen nem mindennapi Istene van, az lesz a nem mindennapi Isten nem mindennapi embere! Tudod, mit kívánok Magyarországnak, Körösszegapátinak és Hencidának? Azt kívánom Testvérem, hogy legyünk mi ennek a nem mindennapi, ennek a szerető, ennek a hatalmas, bennünket a bűntől és haláltól, a hajótörött állapotból megmentő Istenek nem mindennapi népe! Legyünk az Ő szent népe, akik mentik a hajótörötteket, mentik azokat, akik még a halálban vannak, akik a szakadék szélén vannak, akik éheznek az igazságra, akik sírnak, akik egyedül vannak, igen, legyünk só és világosság és hegyre épített város, akik cselekedeteit látva Körösszegapáti, Hencida, ez a megye, ez az ország dicsőíteni kezdi a mi Istenünket! Legyünk hát ennek a nem mindennapi Istennek szentelt, nem mindennapi népe!

Mondok egy nem mindennapi dolgot, amit elkezdhetsz gyakorolni! Van haragosod, aki megbántott, akire haragszol? Menj és ma bocsáss meg neki! Mert hányszor kell megbocsátani? Nem mindennapi akár hetvenszer hetet is megbocsátani ugye? Ez a nem mindennapi, nem azt, hogy megbocsátok, segítek, melletted vagyok, ha megérdemled! Menj és tedd a nem mindennapi dolgot, mint Isten nem mindennapi népe, gyereke azokkal, akik jövevények, s azokkal is, akik nem érdemlik meg. Ámen.

Nt. Székely Zsolt Ferenc, hencidai lelkipásztor szolgálata Váncsodon.
Print Friendly, PDF & Email

Leave a Comment