A szabadság, amelyért érdemes élni – Igehirdetés, 2019. október 6.

Lekció: Jn 8,30-36 https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/8/

Textus: Róm 3,22b-25a: Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. + Gal 5,1: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.

Kedves Testvérek!

Október 6-a minden magyar ember számára szomorú, bár fontos ünnepnap. 1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvéd tábornokát, illetve a magyarok első miniszterelnökét, Gróf Batthyányi Lajost Pesten. Az elmúlt 170 évben sokféleképpen magyaráztuk és éltük át október 6-át, mint megannyi más történelmi eseményünket. Azért is éljük meg sokszínűen ezt az ünnepet, mert a 13 tábornok a magyar szabadságért halt meg. De mit is jelent ez? Mit jelent számunkra a szabadság? Máshogyan magyarázták ezt dédszüleinknek a Nagy-Magyarországban, máshogyan magyarázta ezt a Horthy-rendszer vagy a szocializmus… Ma is elég meghallgatnunk a politikusaink nyilatkozatait vagy az interneten ezrével terjengő magyarázatokat olvasnunk. Hazafiasság? Követendő példa? Mártírhalál? Árulás? Kegyetlenség?… és még megannyi jelszó hangzik el ezen a napon.

Miben járul hozzá ez a történelmi emlék az életünkhöz? Hogyan lehetünk többek általa? Keresztyénekként kötelességünk a megannyi hang között az igazságot elmondani. Nem kiszínezve, nem mázolva, hanem a valóságot. Mert amikor az ember a saját íze szerint értelmezi a szabadságot, annak soha sincsen jó vége. Sőt – a Szentírás első lapjain azt olvassuk, hogy az ember kivívja, megvívja a maga szabadságharcát Istennel szemben és kiszolgáltatja magát a bűnnek és a halálnak. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” – mondja Jézus és ez a mondata a mai ember számára talán még abszurdabb, mint amilyen az őseinknek volt. Hiszen igénk arról beszél, hogy minden ember szolga – sőt: rabszolga. Rabszolgája a bűnnek és kiszolgáltatottja a halálnak. Ezen egyetlen rendszer, egyetlen emberi megmozdulás, egyetlen háború sem változtat. Sőt: maga a történelem bizonyítja, hogy a bűnnek kiszolgáltatott ember rabszolgájává teszi a másikat; a halálba küldi azt, aki nem ért egyet vele; a saját érdekeiért tönkreteszi a természetet és a hatalmát mások vére árán építi.

Persze mi azt mondjuk, hogy különbek vagyunk. Október 6-a azon emléknapok közzé tartozik, amikor belebújhatunk az áldozat szerepébe. Megvannak az alkalmaink, amikor a jókat játszhatjuk, amikor mi megmutatjuk, hogy többek és jobbak vagyunk. Sokan soha nem néznek szembe önmagukkal, mert palástolják a gyengeségüket.

Tehát amikor a keresztyén ember szabadságáról beszélünk, azt nem korlátozhatjuk csak a vallásosság keretei vagy a templom falai közzé. Nem egy elveszett, kevéssé támogatott ügy, hanem élet-halál kérdése, amely ha nincs, akkor nemcsak mi, nemcsak az egyház, nemcsak a magyarság, hanem az egész világ elveszett. Ha az emberiség nem tanul meg az Istentől kapott szabadságával élni, akkor menthetetlenül a pusztulás rabszolgájává lesz. A természet pusztulása, az egyre pusztítóbb fegyverek, az egymás elleni gyűlölködésünk, a házasságok felbomlása, az egyre több öngyilkosság és megtört élet, az egyre nagyobb éhezés és nyomorúság mind ennek a jele. Albert Schweitzer híres mondását így is kiegészíthetnénk: „Az ember azelőtt megtanult a természeten – és a másikon – uralkodni, mielőtt megtanult volna önmagán uralkodni.”

De ha így ki vagyunk szolgáltatva, akkor mégis milyen szabadságról beszél Isten Igéje? Milyen szabadságot kell hirdetnünk, milyen szabadságért kell harcolnunk. Nem véletlen, hogy a reformátorok is már fontosnak tartották, hogy a szabadságról helyesen beszéljenek.

„A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított…” Tehát Jézus a Benne hívőket megszabadítja, az Ő neve: Szabadító! Azzal, amit Jézus értünk halálával és feltámadásával végzett: szabaddá tett bennünket. Ez a szabadság kétoldalú: valamitől és valamire szabad! Jézus is így tesz szabaddá: nemcsak valamitől, hanem valamire: megkötözöttségtől a jóra, a hasznosra.

A lelkiismereti szabadság tehát egy tényleges megszabadulási élménnyel kezdődik. Jézus halála és föltámadása azt jelenti számunkra, hogy megnyílt egy ajtó: a bűneink, Istennel szembeni adósságaink, sőt: a halál, a sír, az ítélet, a kárhozat rettentő börtönajtói föltárultak. És ez nemcsak képletesen értendő, hanem valóságosan is. Tehát úgy, hogy nem muszáj többé elkövetni ugyanazt a bűnt, amit eddig nem bírtál legyőzni magadban. Nem vagy szolgája a bűnnek, nem vagy tehetetlen vele szemben. Jézus halála és feltámadása nemcsak a bűn átkától ment meg, hanem a bűn uralmától is. Olyan csodálatos az, hogy mindig, amikor valaki igazán meghódol Jézus előtt, a Szabadító előtt, úgy érzi, mintha láncok hullottak volna le róla. Mi is átélhettük már, amikor Jézus megszabadított egy káros szenvedélyünktől, a kishitűségünktől, talán az önzőségünktől, a megfelelni akarásunktól. Emlékszünk még arra, milyen megszabadulni a szégyentől, egy rossz társaságtól, visszafordulni a pusztulásra vezető útról. Érezzük-e, hogy mekkora szüksége van a népüknek arra, hogy megszabaduljon a szenvedélyeitől, a hamis szégyenérzetétől vagy éppen a hamis büszkeségétől. Mekkora szüksége van az embereknek, hogy a saját maguk istenítése helyett alázattal szolgáljanak egymásnak és óvják a teremtett világot és a gyengébbeket.

Éppen az a Krisztus halálának és feltámadásának az igazi titka, hogy valóságos fölszabadító ereje van. Amikor valaki hite által kapcsolatba kerül Vele, fölszabadul a bűneitől, egy új, Istennek odaszánt, Istent dicsőítő életre. Gyakorlatilag azt jelenti ez, hogy ha fölszabadult a lelkünk például a haragtól valakivel szemben, akkor már lehet szeretni is az illetőt, még ha ellenségünk volt is azelőtt. Ha fölszabadultunk Krisztus által az irigységtől, akkor már lehet örülni is a másik ember szerencséjének. Ha fölszabadultunk a bosszúvágytól, akkor már lehet vele jót tenni is. Ha fölszabadultunk attól, hogy panaszkodjunk sorsunk miatt, akkor már lehet hálát adni is érte. Ilyen szabadságra szabadított meg bennünket Krisztus.

Jézus tehát megszabadít minket attól, hogy a saját erőnkből akarjunk megfelelni Istennek, mert akárhogyan igyekszünk, nem tudjuk helyesen betölteni a törvényt. De ez nem azt jelenti, hogy most már semmi köze sincs ahhoz, amit Isten az Ő törvényében követel. Hanem ugyanakkor fölszabadul arra is, hogy önként, hálából teszi most már, amit Isten a törvényben kíván tőle. Így mondja ezt Kálvin: „A lelkiismeretem nem a törvény kényszerétől szorítva tartja meg a törvényt, hanem a törvény igájától fölszabadulva önként engedelmeskedik Isten akaratának. Például amikor azt mondja a törvény: szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből… megpróbálom, de érzem, hogy nagyon messze elmaradok ettől a követelménytől. Mit csináljak? Nos, nem esem kétségbe, mert nem azért szeretem Istent, hogy majd könyörüljön rajtam, hanem azért, mert már megkönyörült rajtam, – nem azért engedelmeskedem akaratának, hogy fogadjon majd a fiává, hanem azért, mert már a fiává fogadott engem. Nem úgy viszonyulok immár Istenhez, mint szolga, akinek bizonyos munkát szabott ki az ura, s folyton retteg, hogy elvégzi-e a megadott időre, hanem mint fiú, mint szeretett gyermek, aki nem fél a félbemaradt munkáját is bemutatni Atyjának, még ha hiba van is benne, mert tudja, hogy nem azért szereti őt az Atya. Hiszen ha mindent megtennénk is, amit Atyánk megparancsol, haszontalan szolgák lennénk Jézus nélkül! De Jézus által még gyarló szolgálatunkat is örömmel fogadja az Atya. Cselekedeteink többé nem a törvény mértéke szerint ítéltetnek meg, hanem Atyánk szeretete szerint.”

Jézus tud a hamis és pusztító eszményektől és ideológiáktól megszabadítani, amelyek miatt és amelyekért halomra halnak az emberek. Az Ő szabadítása mellett minden emberi igyekezet eltörpül. 1849. október 6-án, Láhner György utolsó szavai ezek voltak. „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

 És mégis ezért a szabadságért érdemes és kell nekünk is áldozatot hozni. Isten minket küld el, hogy a bűn alól való szabadulást hirdessük ebben a világban. Minket küld, hogy a gyász sötétségében hirdessük: Isten megszabadított a haláltól. Minket küld, hogy szabadulást hirdessünk az elnyomottaknak és a megvetetteknek; hogy óvjuk és védjük a természetet. Minket küld, rámutassunk az igazi szabadságra, amelyért érdemes élni és munkálkodni.

Így lehet a nagykorúságra jutott hívő ember mindig jó állampolgár, jó hazafi, tiszta szívvel, tiszta kézzel, Isten szemei előtt végzi munkáját, teljesíti kötelességeit és tartja meg hazája törvényeit.

Akasztófája előtt Vécsey Károly ezt mondta: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” Mit mondjunk hát akkor mi, akik mindent azért kaptunk, hogy Istennek és nemcsak a hazánknak, hanem az egész emberiségnek szolgáljunk!

Igazán úgy van, ahogyan Jézus mondta: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36) De jó nekünk, hogy Isten gyermekeinek ezzel a nagy, boldog, belső szabadságával élhetünk a földön, viszonyulhatunk az emberekhez és eseményekhez! Abban a szabadságban tehát, amelyre minket Krisztus megszabadított.

Ebben a szabadságban kell megállnunk és kitartanunk. Nem könnyű, nem veszélytelen feladat ez, hiszen Pál is arra int, hogy vissza ne essünk! Ki kell tartanunk, még ha oly sok minden el is keserít minket. Ki kell tartanunk akkor is, amikor mások feladják és reménytelenné válnak. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen” – mondja Pál az Efézusiaknak. Hála az Úrnak, nem a magunk erejéből kell ezt az Isten által indított szabadságharcot megharcolnunk, hanem az Ő vezetésével és erejével, bízva az Ő segítségében és tudva, hogy az Övé a győzelem. Ámen.

Imádság: Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy megértetted velem, hogy a szabadságot nem mi hirdetjük és nem a mi érdemünk, hanem a Te ajándékod. Ezért nem is lehetek szabad Rajtad kívül, csak is ha Veled járok. Kérlek, Tedd a lelkemet a bűneimtől és félelmeimtől szabaddá, hogy örömmel szolgálhassak. Vedd el a gőgömet és hazugságaimat, amik akadályoznak abban, hogy Hozzád menjek! Imádkozom Népemért, hogy a Te néped legyen ebben a világban! Könyörgök az emberiségért, hogy szabadságunkkal úgy éljünk, hogy azzal a Te dicsőséged és mindenki javát szolgáljuk. Eléd hozom az elnyomott és nyomorba döntött tömegeket, hogy halld meg panaszukat! Eléd hozom mindazokat , akiket a bűn, a betegség vagy a gyász terhe döntött rabszolgasorsba. Szentlelkeddel munkálkodj bennünk és vezesd a lelki szabadságharcunkat győzelemre ebben az életben és teljesítsd be, amit az Úr Jézus szavaival kérünk Tőled: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi s megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól,mert Tiéd az Ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké! Ámen.

Énekek: 90,1.8. 384. 235. 384. 467.

Print Friendly, PDF & Email

Leave a Comment