Jer 29,11:Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.

Kedves Testvéreink!

Eljött az utolsó helybéli szolgálatunk napja. Így szeretnénk most mindketten bizonyságot tenni Isten kegyelméről, amely elkísért és elkísér mindannyiunkat. Hisszük és valljuk, amit az Ige mond: az Úr reményteljes jövőt szán nekünk.

Ezt az Igét 2018. október 5-én hallhattuk az esküvőnkön. Ezzel az igével kívántak áldást közös életünkre. Az azóta eltelt 7 esztendőben sokszor tapasztalhattuk ennek igazságát:

• amikor összeházasodtunk, még Újlétán és Bagamérban szolgáltunk. Akkor még azt gondoltuk, hogy hosszú távon ott tervezünk maradni. Tele voltunk tervekkel mind a szolgálatainkat, mind a családi életünket illetően. Régi és használt bútorokat festettünk újra, használtunk, közben próbáltuk elképzelni a szülőséget. Készültünk a záróvizsgánkra, a lelkészképesítő vizsgára.
• Még nagyobb tervekkel, örömmel érkeztünk ide Biharba, 2019 augusztusában. A saját életünk újratervezése mellett éppen meg kellett gyorsan álmodni az ártándi parókiafelújítást és a váncsodi parókián az életünket. Mindannyian láthatjátok, hogy mindkét helyen mennyi minden megváltozott az elmúlt hat esztendőben. A családunkban is. Voltak, akiket elveszítettünk és lettek, akiket ajándékba kaptunk Istentől. Ugyanígy a gyülekezetekben is sokaktól búcsúztunk és sok új barátot és kedves ismerőst, az iskolákban pedig tanítványt és bartátot szereztünk.
• Amikor most visszagondolunk, bátran elmondhatjuk, hogy nem gondoltuk volna 6 évvel ezelőtt, hogy két gyönyörű lánnyal fogunk elköszönni és a munkákat, pályázatokat, sikereket és kudarcokat sem.
• Egyet viszont tudunk, ami igaz volt a házasságunkra, a szolgálatainkra: csak az Úr tudja, mi a terve velünk. Ez nemcsak afféle belenyugvás a részünkről. Ez egy felhívás az elköteleződésre és a bizalomra. Az ember tervez, az Isten végez – tartja a mondás és ez így is van. De ez nem azt jelenti, hogy szomorúnak kell lennünk, ha valami nem úgy és akkor sikerül, amikor és ahogyan elgondoltuk. Nem csüggedni kell, hanem örülni. Mert Isten jót tervez. Arra hívunk titeket, hogy a nehézségek, próbatételek, veszteségek felett a mai napon mindannyian emeljük fel szemeinket az Úr jóakaratára! Sőt: el kell döntenünk, hogy mire tekintünk! Ha a terveinket nézzük, akkor azok a legnagyobb erőfeszítéseink között sem biztos, hogy sikerülhetnek. Tervezhettünk mi orgonát, gyermektábort, gyülekezeti alkalmat, iskolai rendezvényt, ha az Úr nem ad titeket segítségül, vagy nem adja meg az anyagi feltételeket. Nem tudnánk egymás mellett élni, ha nem látnánk meg a másikban az Istentől kapott társat. Lehet, hogy néha nyűgös, nehezebb vele, jönnek azok a bizonyos viharok az életünkben, de milyen jó naponként megerősödni a tudatban, hogy nem véletlen, hogy egymásnak adattunk, hogy összetartozhatunk. Visszatekintve hálát adunk még azért is, hogy sokszor nem az teljesült, amit mi akartunk, hanem valami sokkal jobb, amiből épülhettünk, amivel mindannyian gazdagodhattunk. Hálát adunk így értetek és a jövőben is hálával szeretnénk emlékezni az itt töltött 6 esztendőre.

Persze, voltak nehézségek, próbatételek, tragédiák. Mindezekben azonban szintén az Igére irányítjuk a figyelmünket: az Úr tudja, mi a terve velünk. Amennyivel pedig nagyobb a terve, mint amit el tudunk képzelni, ti. az üdvösségünk, annál nagyobb erővel viszi is azt végbe: sokszor nem vesszük észre a mindennapi rohanásban, de a visszatekintés órájában hadd kérdezzük meg: valóban nem kísért volna minket Isten hatalma és kegyelme az elmúlt években? Nem adott volna nekünk kellő bizonyosságot a szeretetéről és a nekünk készített üdvösségről? Biztosak vagyunk abban, hogy mindez megmutatkozott, még akkor is, ha sokszor oda sem figyelünk Rá.

Emiatt a jövőre is így tekintünk. Nincs mit elsíratni, nincs min bánkódni. A jövőnkről az Úr maga gondoskodik. Reményteljes jövőt szán nekünk. Nem romlást, nem visszacsúszást. A kérdés, hogy miként állunk Isten tervéhez? Keressük? Kutatjuk? Ha meglátjuk, akkor elfogadjuk? Egyáltalán érdekel bennünket, mit is szeretne Ő velünk és általunk tenni? Fontos leszögezni, hogy a reményteljes jövő alapja az Ő irgalma, türelme, szeretete, amellyel elvisel, amellyel támogat, amellyel a sokadik lehetőséget is megadja érdemtelenségünk ellenére. Ebben van a mi reménységünk. E munkára ezután is hív, földi életünk minden napján. Ott, ahol egy család, egy közösség ajándékként tekint a tagjaira, lehetőségeire, az Isten tervére, ott reményteljes és boldog lesz a jövő: egy kősziklára épített ház, amely nem omlik össze, ha jön a vihar.