2020.05.31. Pünkösd első napja, délután

Textus: Róma 8,14: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Kedves Testvérek!

A ma délutáni Ige rövid ugyan, de annál tartalmasabb. Üzenetei közül hármat szeretnék most előszámlálni.

Az első üzenet kijózanító.

A fenti Ige szerint ugyanis nem mindenki Isten gyermeke. Csak akiket Isten Lelke vezérel. Mindenki Isten teremtménye, de nem mindenki Isten gyermeke. Az Isten gyermeke státuszhoz hozzátartozik a „vezéreltetettség.” Isten mindenkit, bárkit tud irányítani. Olyan embereket is, akik kétségbe vonják az Ő létezését. Olyanokat is, akiknek eszük ágában sincs Neki engedelmeskedni. Isten mégis úgy irányítja őket, hogy végső soron az Ő tervét valósítják meg. Azt hiszik, saját elhatározásukból cselekszenek és nincsenek tudatában, hogy isteni befolyásoltság alatt vannak. Így irányította Isten az egyiptomi fáraót, aki keményszívűségével is Isten malmára hajtotta a vizet. Nabukadneccárt, a babiloni királyt, akinek Isten népe megítélésben szánt fontos szerepet. Ők nem ismerték az Urat, ettől függetlenül Ő irányította akaratukat, tetteiket. Eszközként használta őket, noha nem voltak Isten gyermekei. Egészen másként van ez az övéivel. Őket nem irányítja, őket pásztorként vezeti. Isten gyermeke ismeri azt, akinek enged. Be van avatva Isten terveibe, belsőleg is azonosul azzal, önként és tudatosan vállalja a vezetett szerepét. Sőt kéri a vezetést, ahogyan Dávid király tette:”Taníts engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem. A Te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön.” (Zsolt.143,10) Isten gyermeke igényli a vezetést, tudja, hogy szüksége van rá, és nagy örömet, biztonságot jelent számára Isten akaratának felismerése, cselekvése.

A második üzenet vigasztaló.

Isten örömmel vállalja a vezetésünket, ha arra igényt tartunk. Aki volt már eltévedt egy idegen országban, nagyvárosban, vagy egy túrán a hegyekben, az tudja, mit jelent a vezetés. Mit jelent a telefon, ha térerő is van. Mit jelent egy helyi lakos, vagy idegenvezető, aki megmondja, hogy hol a csodában vagyunk. Mit jelent egy jó térkép, érvényes turistajelzés a fán, mit jelent a GPS. A minket körülvevő egyre bonyolultabb világban, mit jelent egy jó szakember, aki mestere a szakterületének és eligazíthat bennünket. Mit jelent a hiteles információ, aminek mentén esetleg évekre előre tervezni lehet. Mit jelent az autentikus hírforrás, amin tájékozódni lehet, abban a veszett káoszban, pletykák, híresztelések, csúsztatások, és hazug reklámszövegek őserdejében, ami körülvesz bennünket. Mit jelent egy józan és bölcs barát, aki egy mondatával kiutat mutat, amikor összezavarodtunk. Mit jelent egy higgadt tanács, amikor kétségbeesünk, és össze-vissza kapkodni kezdünk. Ma hatalmas pénzeket fizetnek vállalatok, pénzintézetek tanácsadóknak, akiktől azt remélik, legalább egy lépéssel előbbre vannak náluk, legalább egy kicsivel többet tudnak, vagy látnak, mint ők. Igen-igen sokat ér a vezetés.

Nos, Isten örömmel vállalja és ígéri meg az övéinek, hogy vezeti őket. Nem erőszakolja rájuk, de szívesen ajánlja fel az Ő segítségét.”Meggyógyítom őt, vezetem őt, és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak.” (Ézs 57,18) „…imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, ahol nem esnek el, mert atyja leszek Izráelnek.” (Jer 31,9) „Bölccsé teszlek, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt 32,8)

Óriási lehetőség ez a hívő ember számára. Nem kényszer, hanem kiváltság. Ki lehetne megbízhatóbb vezetőnk, mint maga Isten. Ő érdekek nélkül szeret, mindenre van rálátása, mindenről a teljes képet látja, annak minden összefüggésével együtt. Honnan vehetnék biztosabb eligazítást, mint Tőle.

Ehhez persze alázattal be kell látnom, hogy rászorulok a vezetésre. Be kell ismernem, hogy több a világ, mint amit én ismerek belőle. Hogy mindenkinek a gondolkozásában, az enyémben is vannak holtterek, amiket nem láthatok. Hogy saját magamat sem ismerem igazán, hát még a másik embert. Torzíthatják látásomat a jó vagy rossz tapasztalataim, a neveltetésem, az ösztöneim, a körülmények alakulása, mások véleménye. Olyan sok információra lenne szükségem, s ha megkapnám sem biztos, hogy megfelelően súlyoznék azok között, és a legjobb döntést hoznám meg. Arról nem is beszélve, hogy a láthatókon túl létezik egy láthatatlan világ is, aminek a dolgaiban nem lehet jártasságot szerezni hagyományos emberi érzékszervekkel, ésszel, vagy akarattal. De ettől ez még valóság. Illetve annak egy olyan tartománya, amin szintén tájékozódnom kell.

Nem egy történet szól arról a repülés történetében, amikor a pilóta megpróbálkozott a „látva repülés” műfajával. Így pl az a kapitány, aki a tokiói reptérről úgy startolt, hogy a navigáció helyett a saját érzékeire hagyatkozva akarta közelebb vinni a gépet a Fuji hegyhez, hogy látványosabbá tegye a felszállást az utasai számára. A hegyet látta ugyan, de a bukószelet, ami mélybe rántotta végül a gépet, azt nem. Ez a láthatatlan erő ettől még jelen volt és hatott. Kihagyni a láthatatlanokat tervezésből, nem bölcs dolog, és igen veszélyes is. Hasonló volt a Costa Concordia luxushajó esete is. A partszakasz, amit a kapitány közelebbről szeretett volna megmutatni az utasoknak, bizonyára szívderítő látványt nyújtott. De a mélyben a zátony, ami hetven méteres rést szakított a hajó falán, kitakarva maradt a kapitány tudatában, amikor tervezett. Újratervezésre pedig már nem volt lehetősége. Isten dolgait, az Ő országát, annak a törvényszerűségeit a láthatatlan világot sem szabad kifelejteni a tervezésből. Vagyis, nem könnyű eligazodni az élet dolgaiban, meg az örök élet dolgaiban sem… Igencsak rászorulok Isten vezetésére… De hogyan érthetem meg Isten vezetését?

Erről szól a harmadik üzenet, ami bátorító.

Először is tisztáznunk kell, és pünkösdkor különösen is aktuális ez a kérdés, ki képes megérteni, felfogni Isten vezetését? Az 1Korintusi levél (2,11) így ad választ erre a kérdésre: „Mert kicsoda tudja az emberek közül az emberek dolgait, hanem ha az embernek lelke, amely őbenne van? Ugyanígy Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket, hogy megértsük mindazt, amit Isten ajándékoz nekünk.” És a folytatásban beszél arról, hogy „érzéki (pszichikus) ember”, a még ujjá nem született ember nem foghatja fel Isten dolgait. Badarságnak tűnik előtte, értetlenül hallgatja azt, teljesen idegen tőle. Nem képes megérteni Isten gondolatait, és nem képes egyetérteni Istennel. Következésképpen nem is hajlik Isten vezetésére. Akiben nincs Isten Szentlelke, az képtelen ráhangolódni Isten adására, akarata tiltakozik Isten akarata ellen, nem vezethető. „Akik azonban befogadták Őt (Jézust), azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiai legyenek.” (Jn1,12) Őket elpecsételte a fiúság lelkével. Ez a Lélek vezérli, vezérelheti az Isten fiait. Itt kezdődik tehát a Lélek vezetése. Előbb jelen kell lennie életünkben Isten Lelkének. Ehhez pedig egy „fenntartó-váltásnak” kell történnie az életünkben. Ha ez megtörtént Isten megtalálja a módját, hogy lelke által „jót súgjon” nekünk.

Vezet az Igével. Nem feltétlenül úgy, hogy egy-egy szituációra vonatkozólag kiutal nekünk egy bibliai idézetet. Sokkal inkább úgy, hogy ha rendszeresen olvassuk az Igét, megismerjük Isten gondolkozását. Tudni fogjuk, hogyan gondolkozik Ő az élet értelméről, a meghalásról, a családról, a bűnről, a döntésekről, az elkötelezettségről, a pénzről, a szexualitásról, a politikáról stb. Olyan ez, mint amikor sok időt töltünk valakivel, és pontosan tudjuk, mit gondol különböző dolgokról. Ha például szeretjük, értjük a szüleinket, a velük töltött életszakasz alatt átitatódunk viselkedésükkel, mondataikkal. Haláluk után is „meg-megszólalnak” bennünk, hogy tanácsot adjanak. Az Isten beszédével való foglalkozás is így tanít meg igeszerűen, Isten szerint gondolkozni. És az Istentől megszentelt, Általa befolyásolt gondolkozásom helyes irányba állíthat, amikor vezetésre van szükségem. Isten vezetésében hasznos eszközök lehetnek a gyülekezet tagjai, maga a közösség.

A keresztyénség nem magányos műfaj. Úgy van „kitalálva”, hogy abban meg kell élnünk egymásra utaltságunkat. Nincs minden nálam, amire szükségem van. Isten úgy osztja szét köztünk a muníciót, hogy azt egymással is meg kell osztani. A hívő emberek tanácsát mindig érdemes meghallgatni, ha vezetésre szorulunk, még akkor is, ha a döntés felelősségét nem vehetik le rólunk. Van úgy, hogy a körülményeket rendezi úgy Isten, hogy azok a kívánt irányba kényszerítsenek, vagy tereljenek bennünket. Vagy éppen nem hívő emberek példája, vagy egy-egy mondata válik számunkra üzenetté. Amikor Dávid bujdosásai közben nagyon megfáradt és már az ellenség táborát is alkalmas helynek találta arra, hogy időt nyerjen és rendezze kissé a sorait, akkor a pogány katonák igazították helyre. Ők emlékeztették rá, hogy Isten emberének semmi keresnivalója köztük, mert nem bíznak meg benne. Dávid számára szégyenletes lehetett ez a rendre utasítás, de mindenképpen világos vezetést kapott, hogy vissza kell térnie az övéi közé, és egyfajta indirekt megerősítést arra nézve, hogy kicsoda ő és hol a helye. S van, amikor nem jut el a tudatosság szintjéig, hogy vezetve vagyunk. Talán csak elbizonytalanodunk, talán csak kellemetlenül kezdjük érezni magunkat valahol, valamiben, van, hogy az öröm, vagy kíváncsiság sodor, vagy vonz egy bizonyos irányba… Sok-sok módon vezethet Isten.

Nagyon fontos, hogy őrizzük a szívünket, hogy érzékeny maradjon a Szentlélek szelíd érintéseire. Ne aggódjunk azon, hogy esetleg nem fogjuk idejében érzékelni, vagy félreértjük Isten vezetését. Bízzunk benne. Az Ő angyalai, eszközei professzionális csapatként dolgoznak azon, hogy megértsük, mit kíván tőlünk. Ezt a részét bízzuk rá. Mi legyünk nyitottak a Tőle érkező jelzésekre és elszántak az engedelmességre. Ez utóbbi komoly kihívást jelent olykor. Ha nem lépünk, amikor tudjuk, hogy mit kellene tennünk, lehet, hogy hosszú időre leárnyékolja a Vele való kapcsolatunkat, lefojtja a bennünk sikerülni akaró új életet. Az engedelmességnek pedig hatalmas jutalma van. Például Isten megtapasztalása. Jutalom a megértett üzenet feletti öröm. Győzelem saját magam felett, amikor kimozdultam a komfort zónámból. Engedelmességem áldást és örömet jelent a környezetem számára is. Az engedelmesség megerősít engem a hitben, és kondicionál a következő engedelmes lépésre. Végül az engedelmesség dicsőséget hoz Isten nevére. Egész keresztyénségünk végső célja az; hogy Isten neve dicsőíttessék általunk.

Adja meg Isten azt a belső környezetet, leginkább csendet, amiben vezethetővé válunk, és engedje megtapasztalnunk a vezetett élet biztonságát, az engedelmesség örömeit! Adja hinnünk, minden körülmények között, hogy az Isten akarata sorsunkra nézve a lehető legjobb akarat, és annak követése a legjobb döntés, amit meghozhatunk. Ámen.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy tapasztalhattuk szavad igazát. Tényleg jobb nekünk, hogy elmentél a mennybe és elküldted a másik Vigasztalót, a Te Szentlelkedet, aki nálunk lakik és bennünk marad. Ajándékozz meg bennünket Lelkeddel, vagy tölts be bennünket újra, hogy helyes úton járhassunk és mások számára is útjelzők lehessünk.
Bocsásd meg minden felesleges lótás-futásunkat, amiben elfáradtunk, ahelyett, hogy csendben vártunk volna Rád, Tőled kértünk volna tanácsot és bátorságot vettünk volna azt tenni, amivel Te bíztál meg. Bocsásd meg, ha azért vesztegelünk valahol a hit útján, mert egyszer vezetni akartál és mi nem indultunk. Az engedelmesség lelkével támogass meg ma bennünket. Ámen

Print Friendly, PDF & Email

Leave a Comment