Lekció: ApCsel 2,1-13: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.„
Textus: ApCsel 2,37-38 „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
Kedves Testvérek!
Egyszer valaki azt mondta, hogy „legnehezebb a Szentlélekben hinni”. És lássuk be őszintén, valóban talán a Szentháromságnak ez a tagja, mellyel a leginkább „bajban vagyunk”. Hiszen az Atya Isten munkája, bölcsessége és hatalma tetten érhető és érzékelhető a minket körülvevő teremtett világban is, Krisztus valóságáról megemlékezünk többek között karácsony és húsvét kapcsán. Azonban a Szentlélek valóságáról csak belső lelki átéléssel győződhetünk meg.
Úgy gondolom, hogy nem az a baj, hogy hitünk eltérő. Hiszen, akik ma itt vagyunk, mindannyian, a Szentlélek munkájára vagyunk bizonyságtételek. Az is a Lélek bizonyságtétele, hogy itt vagy Pünkösd ünnepén Kedves Testvérem! Hiába ismerjük fel református hitünk minden tanítását, igazságát és szépségét, Lélek nélkül olyan az, mint egy szépen felöltöztetett halott ember.
Hiába állnak templomaink, hiába vannak egyházak, hiába működnek modern intézményeink és iskoláink, ha mindezek a Szentlélek nélkül működnek. Akkor olyanok, mint a nyomdákban az ólombetűk: szépek és értékesek, de csak akkor lesznek igazán hasznosak, akkor töltik be a feladatukat, ha sorba rendezik őket, hogy szavakat alkossanak, így az emberi lélek a gondolatait fejezheti ki velük.
Szentlélek nélkül halott az egyházunk, a vallás pedig nem más, mint száraz formalitás. Csak Isten lelke az, ami világosságot és értelmet biztosíthat a számunkra. Mindezt mindannyian tudjuk. A nagy kérdése azonban az, hogy: Mi magunk vettünk-e már a Szentlélekből?
A pünkösdi evangéliumot olvasva, láthatjuk a boldogságot, az eredményeket, melyeket a Lélek produkált, és önkéntelenül is megfogalmazódik bennünk, az, ami akkor és ott Péter pünkösdi prédikációját hallgatókban is megfogalmazódott, hogy: Mit tegyünk? Mit cselekedjünk, hogy minket is átjárjon a pünkösdi Lélek?
Hova máshova fordulhatnánk ezzel a kérdéssel, mint magához az Igéhez?! Mit cselekedjünk? Erre a kérdésre, pontos és határozott választ kapunk ebben a szentírási részben: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38)
A Szentírást olvasva azt láthatjuk, hogy a Lélek mindig azután töltetett ki egy-egy embercsoportra, hogy a Krisztusról szóló Igét hallgatták. Tehát az Ige, és a Lélek szoros kapcsolatban vannak egymással. Úgy is mondhatnánk, hogy a Lélek egyik eszköze az Ige. Így van Isten beszédével, akár írott formában, a Szentírásban, akár hirdetett Igeként, a prédikációkban, vagy bibliamagyarázatokban mind-mind hordozza, átengedi Isten Lelkét.
Sokszor sokan nem veszik észre benne Isten Lelkét, és úgy tekintenek a Szentírásra, mind egy regényre, hallják és olvassák, de azt nem engedik, hogy a Lélek megérintse őket.
A Krisztusról szóló emberi szavakban is ott van Isten lelke, csak meg kell keresni benne, imádságos áhítattal kell keresni. Ez az első mozzanata a Szentlélek kitöltetésének: az, hogy lelkemet hajlandó vagyok az Ige üzenete felé fordítani. Megtesszük-e ezt az Ige felé fordulást nap, mint nap? Hiszen Isten Igéjének naponkénti tanulmányozása az első lépés, mellyel a Szentlélek utat építhet felénk. Ha nem tesszük ezt meg, akkor mi magunk válunk úttorlasszá.
Azt olvassuk a pünkösdi történetben, hogy miután hallgatták Péter beszédét az emberek, szívükben megkeseredtek és így szóltak: „Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” Min keseredhettek el ennyire? Mit mondott nekik Péter, amit ennyire a szívükre vettek?
Ebben a fejezetben le van írva az egész pünkösdi beszéd, amit Péter mondott. Krisztus haláláról beszélt, és azt mondta: „azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek.„ (ApCsel 2,23). Gondoljunk csak bele, akik ott voltak és hallgatták Pétert valószínű, hogy sokan nem is voltak ott a nagypénteki eseménynél, vagy nem is voltak Jeruzsálemben, hiszen mindenféle országból odasereglett tömeg töltötte meg a templomudvart pünkösdkor- és mégis úgy érezték, hogy részesei Krisztus halálának, úgy érzeték, hogy bennük is ott van a bűn, amely a Megváltót a keresztfára juttatta. Ez az, ami elkeserítette őket, és ez mondatjaki velük, hogy Mit csináljunk most?
Íme, Isten Igéjének a hatása: egy nagy szembefordulás önmagunkkal, egy nagy felismerés. Igen, ha Isten üzenetét igazán meghalljuk, akkor az első eredménye lehet, hogy keserű önvád fogalmazódik meg bennünk. Mikor tényleg tudatosul bennünk, hogy Krisztus miattunk, helyettünk és értünk vállalta a kereszthalált. Keserű dolog ez, Kedves Testvérek, és énünk szinte minden porcikája mentegetni próbálja magát.
Ez a rádöbbenés –hogy én magam is felelős vagyok Krisztus haláláért- ez a második mozzanata a Szentlélekkel való teljesedés felé. Ezzel a kérdéssel, hogy akkor „most mit csináljak?” ezzel ismerhetjük be, hogy ahogyan eddig tettünk az nem volt jó. Érezzük, hogy másként kell lennie. De miként, és hogyan?
Az apostol határozott választ ad: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára,” Ez a harmadik mozzanat, melynek egy részét mi már megtettünk: megkeresztelkedtünk.
Azt azonban meg kell tennünk, ami keresztségünkön belül rajtunk áll: tudomásul kell vennünk, és hittel el kell fogadnunk, hogy bűnök bocsánatára keresztelkedtünk meg, hogy a keresztségünk pecsétje annak, hogy Krisztus érdeméért megbocsáttattak vétkeink. Ez a keresztség, és ez a bűnbocsánat kötelez is minket. Arra kötelez, hogy megtérjünk, hogy határozottan hátat fordítsunk mindannak, ami életünket megkeseríti, hogy ne visszafelé tekintgessünk, hanem Isten felé forduljunk.
Jézus, Bethesda tavánál a harmincnyolc éve beteg embertől azt kérdezte: Akarsz-e meggyógyulni? Csak azt lehet gyógyítani, aki akarja a gyógyulást. Sokan vannak, akik eljutnak az önvádig, látják, hogy életük nem jó mederben halad, de visszafordulni, megtérni, új életet kezdeni nem akarnak.
Igaz, hogy mind a három mozzanat, az Ige hallása, a bűnökre való rádöbbenés és a megtérés mind-mind a Szentlélek Isten munkája bennünk, de erre az isteni segítségre feltétel nélkül számíthatsz, ha szívből akarod-, ahogyan a bethesdai beteg a gyógyulást.
Ha eljutunk erre a három mozzanatra, akkor számíthatunk Isten ígéretére: „megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” A Szentlelket tehát ajándékba kapjuk, és nem érdemekkel szerezzük meg. Felülről adatik, mint a napsugár, vagy az eső.
Lássunk meg néhány értéket, ebből a pünkösdi történetből:
Ott van a nyelveken szólás csodája. Az apostol a Lélek hatására olyan nyelveken kezdtek el beszél, hogy az ott lévő emberek mind-mind a maguk anyanyelvén értették beszédüket. És, hogy hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ez nem volt más, mint a szeretet, a békesség, és a türelem nyelve. És ez az a nyelv, melyem mi magunk is megtanulhatunk a Szentlélek által.
Sok közösségben félreértelmezik a Szentlélek általi „nyelveken szólást.” Úgy gondolják, hogy prófétálni fognak és érthetetlen nyelveken fognak megszólalni. Holott a pünkösdi történetben a nyelveken szólás ajándéka éppen az volt, hogy mindenki pontosan értette az Isten hozzájuk szóló szavát! Nem volt félreértés, nem volt félremagyarázás. Nem véletlenül kérjük az Ige hirdetéséhez és hallgatásához a Szentlélek segítségét. A Szentlélek valóban megtanít nyelveken szólni, mert oda tud fordítani azokhoz az emberekhez, akikkel talán eddig nem értettük egymást. Megtanít a másik szeretetnyelvén, megláttatja velünk a másik ember Krisztus-éhségét. Abban segít nekünk, hogy a másik embert Istenhez vezessük.
Nekünk is akarnunk kell ezt az ajándékot, hiszen ezért jöttünk el ma is ide. Kisebb igényünk nem lehet pünkösd ünnepével szemben, mint az, hogy beteljesedhessünk Szentlélekkel.
Járjuk hát végig az utat, ahogyan a jeruzsálemi háromezer ember is tett, mikor hallották az Igét, „mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Így legyen, Ámen.
- Imádság:
Lélegezz bennem, Szentlélek Isten, hogy szentül gondolkozzam, Te indíts engem, Szentlélek, hogy szentül cselekedjem. Hódítsd meg szívemet, Szentlélek Isten, hogy szentül szerethessek. Erősíts meg engem, Szentlélek Isten, hogy szentül oltalmazzak másokat. Oltalmazz engem, Szentlélek, hogy szentségedről soha meg ne feledkezzem. Ámen. (Augusstinus)
